Gróf Apponyi Franciska (1879-1958) egy jómódú család sarjaként született, majd fiatalon hozzáment Gróf Károlyi Lászlóhoz. A házasságukból három gyermekük született, István, Fruzsina és Klára.
Az I.világháború kitörése előtt költöztek Fótra, a Károlyi kastélyba.
A Nagy Háború alaposan felforgatta a társadalmi viszonyokat. Mivel sok családban a frontra került férfi volt a családfenntartó, illetve az egyetlen kereső, az asszonyok tömegével maradtak egyedül jövedelem és támasz nélkül. Rengeteg nő munkavállalásra kényszerült, de gondot jelentett számára kisgyermeke elhelyezése. Ez a rendkívüli helyzet indította arra Apponyi Franciskát, hogy idejét, energiáját, sőt részben pénzét is a rászorultak megsegítésére fordítsa.
A háború kitörését követően azonnal megértette, hogy a rendkívüli időkben rendkívüli tettekre van szükség, s nem lehet késlekedni, másra várni. A szegény nép gondjaival való törődés és a segítő szándék belső meggyőződéséből fakadt, amit jól tükröz a naplója elejére írt jelmondata:
„Akinek érdemén felül van, adósa annak, akinek hibáján kívül nincs."
Alighogy a férfiak elindultak a frontra, 1914. augusztus végén, szeptember elején pár nap alatt megszervezte a „Fóth községi segítő és népjóléti bizottság" működését, hogy istápolja a rászorultakat, elsősorban a családfő nélkül maradt asszonyokat, csecsemőotthont hozott létre. Hazai és nemzetközi adakozásból mintaértékű falut építtetett Fóton (Fótújfalu) a rászorulóknak, mely a „Suum Cuique” (Mindenkinek a magáét) nevet kapta.
Az 1920-as évek végén Zebegénybe költözött, ahol az egyik házat a másik után vette meg, s hozatta rendbe, majd maga köré gyűjtötte a falubeli gyerekeket és megteremtett egy varázslatos világot, melynek a „Virágegylet Zebegény” (VEZ) nevet adta. A zebegényi gyermekek mellett a Károlyi s az Apponyi család gyermekei is tagok lettek az egyesületben, amely 3 éves kortól fogadta be a gyerekeket, egészen addig, míg be nem fejezték az iskolát. Az óvodás kislányokat éneklőmadarakról, az óvodás kisfiúkat ragadozó madarakról, az iskolás lányokat virágokról, az iskolás fiúkat pedig fákról és cserjékről nevezte el.
A Virágegylet hivatalosan 1931. június 25-én alakult meg, s a tagok közé felnőttek is bekerültek, a grófnő pedig mesevilágot varázsolt maga köré az egylet tagjainak: rendszeresen sportoltak, sport- és ügyességi versenyeket rendeztek, úsztak, a kicsiknek mesedélutánokat tartottak, a lányok kötni és varrni tanultak, s háztartási ismeretekre is oktatták őket. Táncolni tanultak, énekeltek, sétakocsiztak, kirándultak, színielőadásokat rendeztek és létrehoztak egy botanikai gyűjteményt (herbárium) is.